Tárgyi tudás és széles látókör

Első látókör. Pedagógiai látókör [antikvár]

Huszonöt éve, első fecskeként indult a kortárs kereskedelmi színtéren a budapesti Knoll Galéria.

epehólyag és látás

Az artPortalnak Hans Knoll foglalja össze, mik voltak a legfontosabb tanulságok a negyedszázad alatt. A Bécsben és Budapesten is működő galerista most is az élen jár valamiben: galériája a klasszikus kereskedelmi funkciók első látókör intézményi szerepköröket is magára vállal.

Az artPortal nemcsak a múltról, vagy a jubileum megünnepléséről beszélgetett vele, hanem a jelen tapasztalatairól is. A bécsi Knoll-ban egyébként ezekben a hetekben a magyar Nemes Csaba, a budapestiben pedig az orosz Ivan Gorshkov kiállítása látható.

Ebben az időben a galériák általában sokszorosított munkákat vettek a nemzetközi első látókör és eladták a saját környezetüknek a lokális piacon.

Pedagógiai látókör [antikvár]

A nyolcvanas évek második felében a műkereskedelem kezdett unalmassá válni, ez az igazság, és ez nem csak a bécsi helyzetre érvényes, hanem a teljes nemzetközi szcénára. Kelet- Európában pedig még egyáltalán nem volt piac, amikor elkezdtem körbenézni, hátha felfedezek valakit, vagy találok egy különleges pozíciót. Lépésről lépésre haladtam, sorra néztem műtermeket, művészekkel ismerkedtem, először Csehszlovákiában, aztán Magyarországon és a első látókör.

Már akkor is az volt a jellemző, ami szerintem a mára még fookozottabban érvényes, és talán a két időpont között sem volt másképp, hogy az igazán érdekes dolgok az off-szcénában történtek. Prágában talán több első látókör a nonkomform művészet és az underground, mint másutt.

Hans Knoll interjút ad galériája első budapesti megnyitóján. Fotó: Knoll Galéria Akkor miért nem Prágában nyitott első látókör De mindenképp az első galerista szerettem volna lenni az adott városban, így végül Budapestre esett a választásom. Azt gondoltam, ha én vagyok az első, az olyan mintha örökbérletet váltottam volna valahová a keleti blokkban, mert magam is úgy véltem, az a rendszer örökké tart majd, de legalábbis az én életemben végig.

Jáde első lovasversenye

Milyen kapcsolatai, művészbarátságai voltak akkoriban itt, Budapesten? Hogyan jellemezné az elmúlt 25 év változásait a magyar művészeti szcénában?

a chf bizonyítékokon alapuló gyógyszeres kezelése

Gyűjtők sem léteztek. Öt évvel ezelőtt, a húszéves évfordulónkon felidéztük az első projektünket, azt, amelyikkel nyitottunk. Az első műtárgyakat szándékosan egy szimbolikus gesztussal első látókör el Magyarországon. A művész, akit választottam nem véletlenül Joseph Kosuth volt. Minden egyes nyomatáért egységesen ezer egységet kértem, a vásárló pénznemében, szigorúan ellenőrizve az útlevelüket.

Látókör 1. [antikvár]

A helyi vevők támogatása is benne volt ebben, mint valami speciális emancipációs első látókör. Mindenképpen azt szerettem volna, bárki megtapasztalhassa, milyen érzés műtárgyat vásárolni. Valkó Margittal dolgoztam együtt akkoriban —akinek azóta már saját galériája lett — és Kosuth-tal terápia a látás javítása érdekében azt kérdeztük tőle, mekkora az az összeg, amit egy helyi magyartanár, aki érdeklődik a művészet iránt, ki tud fizetni egy printért.

Mennyit engedhetnek meg ők maguknak, mert én mindig a helyieknek akartam eladni. Joseph tréfának vette Margit válaszát, aki rendszerint azt válaszolta, ezer forint, amit egy tanár gond nélkül ki tud adni. Ez már akkoriban is kevés pénz volt, Joseph azon nevetett, New Yorkban dollárban adnak ennyit egy printjéért.

Első látókör. Első látókör

Ám ez a megoldás a gyakorlatban mégis jól működött. Joseph Kosuth és Hans Knoll Budapesten, Mi történt aztán?

a látás kissé csökkent

Hogyan alakult ki a hazai piac a következő időszakban? Akik értik a művészetet, együtt élnek a művészettel és értékelik is azt. Eleinte persze leginkább cégeket találtunk, de szép lassan elkezdtek magánemberek is gyűjteni. Kezdetben printeket, sokszorosított művészetet is forgalmaztam, mert az embereknek kevés pénzük volt, azokat viszont jó nevű művészektől, mint John Armleder, vagy Joseph Beuys.

Első látókör

Bevallom, át kellett esnem az illúzióvesztés időszakán, mert többnyire a valódi értéküknél sokkal alacsonyabb árakon adtuk el ezeket. Az első időkben főként művészek vásároltak, akik felismerték a művészi értékekeket, tudták, ez színvonalas művészet, és megértették mit akarok. Természetesen azt is realizálták, nagyon jó áron jutnak hozzá a munkákhoz, ha 60 euró környékén veszik, merthogy ebben az időben a nyugati piaci áruk ennek első látókör pénznek jó tízszerese volt.

Lassan -lassan kezdett kialakulni az első gyűjtőkör: néhány idősebb művész, vállalkozók, menedzserek, közülük a legfontosabbak az itt dolgozó külföldiek.

bates technika, amely javítja a látási gyakorlatot

Nem úgy értem, hogy számomra a legfontosabbak, hanem a piac alakulása szempontjából. Egyszerűen segített a jelenlétük, elsősorban a nemzetközi tapasztalatuk volt fontos, az a számukra természetes tudás, hogy a művészet érték.

Nemcsak szellemi, de kereskedelmi értelemben is. A rendszerváltás után ennek fel kellett épülnie Magyarországon. A folyamat talán még első látókör sem ért a végére. Első látókör a magyar művészeti piacnak nem sikerült beilleszkednie a nemzetközi színtérbe, pedig ez alapvető volna.

Magam is sokat dolgoztam ezért, számos külföldi vásárra vittem magyar művészeket, és noha néhányuknak sikerült nemzetközi ismertségre szert tenni, egyelőre csak kevésnek. Sajnos azt kell mondanom, extrém módon kevésnek.

rövidlátással járó felhúzások

Még akkor is, ha tudom, nem könnyű beilleszkedni a nemzetközi első látókör művészként sem egy olyan országból, mint Magyarország. A magyar galeristák azt mondják, hogy ehhez először fel kell épülnie a helyi, támogató belső piacnak. Ahogy az is helytálló megállapítás, miszerint a nemzetközi színtér nagyon belterjes, nehéz oda bekerülni.

Ennek ellenére, vagy ezekkel együtt kell mégis megugrani első látókör lécet. A első látókör és a galárivezető: Hans Knoll és Pilinger Erzsébet. Fotó: Knoll Galéria A jelenlegi helyzet másik, sokat emlegett oka, hogy mivel nem épült ki itthon átfogó piac, ezért különösen kártékony volt itt a válság, nagyon gyenge állapotunkban ért.

Egy olyan galéria mint a miénk, átlagosan évi vásáron vett részt. Volt olyan évünk, amikor — beleértve a bécsi és a budapesti rendezvényt is — 11 art fairre jutottunk el, ez azt is jelenti, hogy a tevékenységünk hatósugara tág volt, szereplői lettünk a nemzetközi művészeti világnak.

Ennyi vásár, ilyen nagyarányú nemzetközi jelenlét azonban nem volt fenntartható a helyi bevételekből, viszont ez az időszak első látókör vevőket hozott a magyar művészetnek.