Kori jellemzői, A tételhez tartozó fájlok

Világi építészet[ szerkesztés ] A román kori világi építészet legfontosabb feladata volt, hogy lakás és védelem céljára kori jellemzői épületeket hozzon létre.

Ez a megerősített városokban és várépületekben valósult meg. Az uralkodók a korai középkorban nem állandó helyen laktak, az év folyamán sorra keresték akinesia a szemészetben székhelyeiket.

Ezeken a székhelyeken palotákat emeltek nagy csarnokkal, kápolnákkalátriumokkal. A palotákhoz kapcsolódó, az udvartartást ellátó gazdasági épületegyüttesek elrendezése rómaibizánci és germán hagyományokat követ. Várépítészet[ szerkesztés ] Brandenburg, várrom Várépítésnél az épület alakját a táj határozta meg. A sík terepen lévő várat vizesárok védte, a hegyre épített várat meredek lejtők. A gyűrűs vár, amely körkörösen elhelyezett házakból és falakból tevődik össze olyan helyen épült, ahol minden oldalról védeni lehetett.

A várépítészetben a A legelterjedtebb típus a hegytetőre épített fellegvárez volt egy vár számára a legbiztonságosabb elhelyezkedés. Ebben az kori jellemzői a védőfal belső oldalához építették a lakó- és gazdasági épületeket. A váron belül a többnyire szabadon álló öregtorony végső menedékül szolgált az ellenséges támadások esetén, felső kori jellemzői lakásra alkalmasnak alakították ki.

A dísztermek és a lakóhelyiségek az ún.

A dísztermeket reprezentációs céllal alakították ki, ezért gazdagon díszítették. Ezenkívül a várakban volt egy várkápolna is.

Kör (geometria)

Ez az alapvető épületegyüttes minden román kori várban megtalálható. Világos alaprajzú formákra törekedtek ezenkívül teljes mértékben igazodtak a helyi adottságokhoz.

A gazdasági és társadalmi viszonyokat figyelembe véve az állapítható meg. Települési viszonyok szintén jelentős befolyással bírnak, a világvárosi, nagyvárosi és vidéki fiatalok serdülése az eltérő ingerek miatt különböző. Ezen kívül, éghajlati tényezők okozta különbségek is megfigyelhetők, a forró kori jellemzői előbb, a hideg éghajlati övekben később jelentkezik. Az egyén alkati sajátosságai is befolyásolják, a feminin, zömök típusoknál előbb kezdődik, és korábban fejeződik be A maszkulin típusnál, a hosszú végtagú egyéneknél később kezdődik, tovább tart.

A falak kezdetben aránylag vékonyak, karcsúak. Koronájukon az őrség számára kialakított járót kívülről keskeny nyilazó lőrésekkel áttört, pártázatos mellvédfal szegélyezi. A vár bejáratát kaputorony védi. Innen a később külön fallal övezett belső várudvar bejáratáig külső és belső várfallal közrefogott falszorosban Zwinger az út többszörösen megtört nyomvonalon vezet, hogy a támadók nehezebben tudjanak előre nyomulni.

Városépítészet[ kori jellemzői ] San Gimignano, lakótornyok A késői román korban jelentőssé vált a városépítészet. A városszerkezet központjában egy széles kori jellemzői vagy két, egymást derékszögben metsző főút állt. Ezek végére építették a városkapukat. A román kori időszakból kevés lakóépület maradt fenn, ami ma látható azoknak túlnyomó többsége lakótorony.

A városok falának megépítése után hamar kitöltötték a rendelkezésre álló teret. Szűk utcák jöttek létre lakótornyokkal, a kis tereket körbeépítették. A városokban, ahol nem volt fontos, hogy kori jellemzői épületet külön védjenek a támadások ellen, az építészek fő törekvése a homlokzatok díszítése volt árkádokkal, galériákkal és ablakokkal. Az egyházi és világi építészet mellett a kor építőmesterei más technikai feladatokat is meg tudtak oldani: malmokat, csatornákat, utakat, hidakat építettek.

A várakban található kápolnák ablakait szenteket ábrázoló festményekkel díszítették. Szobrászat[ szerkesztés ] Assisi, San Rufino, dombormű Az ezredforduló körüli nagyszabású építkezések teremtették meg a román kori szobrászat feltételeit, ugyanis az kevés kivételtől eltekintve az épületekhez kapcsolódik. A román kor szobrászata épületplasztikaelsősorban dombormű. A dombormű lehet lapos, fél- vagy magas dombormű. A lapos dombormű a korai román korra jellemző.

Formai és tartalmi tekintetben a romanika szobrászata a vallásos hagyomány alapján alakult ki. A formák merevek, az ábrázolások hangsúlyozottan ünnepélyesek.

A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői

A szobrászok általában névtelenek maradtak, de főleg Franciaországból, Spanyolországból és Itáliából kerültek elő szignatúrák.

Valószínűleg azért nem tüntették fel nevüket alkotásaikon, mert a kevésbé megbecsült mesteremberek közé tartoztak. Ott ahol kori jellemzői gazdasági vagy társadalmi fejlődés következett be nőtt a művészek öntudata és nagyobb számban szignálták műveiket.

Sok esetben csak stílusjegyeik alapján lehet felismerni egy alkotó műveit, anélkül, hogy a művész nevét ismernénk.

Az alkotók azonosításához a kutatók ilyenkor szükségneveket vesznek igénybe, ami általában a művész valamelyik főművének őrzési helye. A középkori templomkapu[ szerkesztés ] Bővebben: Román kori templomkapuk Ferrara, szemteszt betűtípus dóm kapujának részlete oroszlánnal Az egész kori jellemzői a templomkapuk előtt zajlottak a világi és egyházi tárgyalások, ítélethirdetések. A szokás kialakulását egészen a Karoling-korig lehet visszavezetni.

A kaput sokszor vörösre festették, ez nyilván kori jellemzői ítéletvégrehajtáskor kiömlött vérre utal. A vörös a tabletták a látás astigmatizmusának javítására színe is volt, az Utolsó ítélet ábrázolásokon Krisztus vörös köpenyt visel.

A kapukon megjelenő oroszlánok is a bíráskodásra utalnak. Az ószövetségi Salamon trónusát oroszlánok őrizték, és mivel ő volt a bírák példaképe, az oroszlánokat az igazságszolgáltatás szimbólumának tekintették. A kapuk előtt volt az eskütételek színhelye is. A középkorban a kori jellemzői védelmet nyújtott, a menedékjog akkor lépett életbe ha a bajbajutott megfogta az ajtókarikát. Házassági és egyéb szerződéseket is kötöttek a templomkapuk előtt, sőt a házasságot is ott kötötték meg, és csak utána vonultak be a templomba.

Ezenkívül a kereskedelmi szerződések megkötésének is ez volt a színhelye, gyakran a hivatalos mértékegységeket is kori jellemzői a kapuk oldalára. Az Utolsó ítélet ábrázolása[ szerkesztés ] Beaulieu-sur-Dordogne, Saint-Pierre apátsági templom, Utolsó ítélet A templomkapu felett kialakított orommezőbe faragott domborművek fő témája az Utolsó ítélet.

A templomba belépő középkori hívőt a világ végének látványa fogadta. Az ábrázolásokon kori jellemzői Krisztus trónol, általában mandorlában, ahogy a túlvilágot paradicsomra és pokolra osztja fel. A világnak ez a szétválasztása jóra és gonoszra rányomta a bélyegét az egész középkor keresztény művészetére. Esetenként Krisztust széttárt karral ábrázolják, ami kereszthalálára utal, vagy felemelt kézzel, ahogy pokolra küldi az elkárhozottakat.

Krisztus alakján kívül még számos mellékalak kap helyet ezeken a jeleneteken, amik általában túlzsúfoltak. Gyakoriak a harsonát fújó angyalalakokegyes helyeken Mária is megjelenik ítélőtársként.

Pubertás (14-18 éves életkor) jellemzői

Az ábrázolásokon a paradicsom rendjét élesen szembeállítják a pokolban uralkodó káosszal. Gyakran jelennek meg állatalakok, és nehezen értelmezhető szörnyfigurák. Időnként a pokol kapujának ábrázolására a Leviatánt - a föníciai mitológiából származó szörnyet- faragták, ahogy elnyeli és pokolra küldi a bűnösöket. A lelkek mérlegelése kori jellemzői gyakori motívum, ami nyomatékosítja, hogy a végítéletről van szó, amikor már nem lehetséges a megbánás.

Az oszlopfők[ szerkesztés ] San Ambrogio, állatalakos kori jellemzői Az oszlopfők faragványainak nagy része a mai ember számára nehezen értelmezhető. Gyakoriak az állat alakú faragványok, mellettük sokszor rejtélyes figurák tűnnek fel.

Eredetük egészen Elő-Ázsiáig és Afrikáig követhető nyomon. Közvetlenül az antikvitásból is vettek át motívumokat.

Az érintő olyan egyenes ábrán: eamelynek pontosan egy közös pontja van a körrel É. A szelő s olyan egyenes, amely két pontban M1 ill. M2 metszi a körvonalat.

Amíg a kapukon Isten jelenlétét ábrázolták addig a templom belsejében bonyolult jelképrendszerrel mutatták be, hogy a sátán és a kísértés mindenütt jelen van. Ha a középkori hívő belépett a templomba kori jellemzői találkozott az oszlopfőkre faragott gonosszal. Az állatalakos oszlopfők különösen Franciaországban terjedtek el, a harcoló vagy csak egymásba gabalyodó figurák között időnként emberalakok is megjelennek.

Az oszlopfőkön gyakran ábrázolnak vándorló mutatványosokat. Társadalmon kívül álló emberek voltak, a vásárokban megcsodálták képességeiket, de közben megvetették őket, akrobatikus mutatványaikat a démontól való megszállottságnak tulajdonították, ezért kerültek rá az oszlopfőkre.

Sok román kori fejezeten embereket láthatunk kígyózó indák között, amelyeket a sátán fegyverének tartottak. Ezeknek az ábrázolásoknak gyakran van szexuális jelentése is. Az alakok nem maradnak rejtve, hanem az épület kitüntetett helyeire kerültek, oda, ahol a belépő hívő azonnal észrevette. A román kori szobrászatban meghökkentő számban találunk mezítelen ábrázolásokat.

A mezítelen női alakok, hosszú hullámos hajjal a bűn megtestesítői.

Ezeket a nőalakokat sokszor a fösvénységgel és bujasággal is azonosították, ez a román kori szobrászat egyik újítása a társadalmi változások lenyomata.

Az oszlopfőkön ezenkívül gyakran ábrázoltak jeleneteket a szentek életéből. Festészet[ szerkesztés ] A román kori festészet kezdetét az építészetével és a szobrászatával együtt az ezredfordulóra teszik. A falfestészetből nagyon kevés és rossz állapotú emlékanyag maradt az utókorra. A kutatók egy része kori jellemzői Karoling- és Ottó-kori alkotásokat is a román kor festészetéhez sorolja, főleg azért, mert a nagy szerepet játszó könyvfestészet alkotásaiból ezekből a korokból számos, jó állapotú kézirat maradt fenn.

Könyvfestészet[ szerkesztés ] Oroszlán Henrik evangeliáruma, Ez főleg a missziós tevékenységük miatt volt lehetséges. A korai kolostorokban hatékony scriptóriumok működtek és a kéziratok hamarosan Európa-szerte ismertté váltak a királyi és fejedelmi udvarokban.

Az ír-angolszász hagyomány még kori jellemzői hatott a kontinens művészetére. A karoling kultúra központja az ún. Az itteni műhelyekből származó kéziratok nagy szerepet játszottak a román kori festészet formavilágának kialakításában. Nagy Károly kori jellemzői után a fuldai scriptorium lett a könyvfestészet központja.

A karoling könyvfestészet annyira meghatározó volt egészen a Az első Ottó-kori kéziratok bizonyíthatóan karoling kódexek másolatai voltak.

A barokk kori nyomtatott mirákulumos könyvek jellemzői. III

Később a Jelentősen megnövekedett a művészetpártoló világiak száma, az uralkodó mellett már a nemesek is rendeltek értékes kódexeket.

A királyi udvar és környezete megteremtette a művészi hatások cseréjének lehetőségét, a művészet lokális művészet helyett birodalmi művészetté vált.

Később az egész érett középkorban Itália volt az Alpoktól északra működő könyvfestők formakincsének forrása, kódexeik egészen Angliáig eljutottak.

A középkori könyvfestészet leggyakoribb témája Krisztus élete, csodái és szenvedéstörténete. Legtöbbször az evangeliárumokat díszítették ezekkel, melyek teljes egészében vagy részleteikben tartalmazták az evangéliumokat. Krisztus szenvedéseit általában kevésbé hangsúlyozták, pl. A kódexekben sosem törekedtek Krisztus teljes életének illusztrálására, és a megbízók a Megváltó életének pozitív eseményeit akarták látni, hatásos, reprezentatív formában. Kori jellemzői "eladhatóvá" akarták tenni az üdvtörténetet.